Vasárnapi Iskola

2024/ 2025-ös tanév

2023/2024-es tanév

Jónás története (képre kattintva letölthető)

2022/2023-as tanév

2017/2018-as tanév

Éves tematika

1. Illés, az élő Isten prófétája

2. Elizeus, a hűséges Isten prófétája

3. ApCsel 1.: Az első keresztyének

A Vasárnapi Iskolai Szövetség által kiadott anyagokat használjuk fel. Itt találhatod meg.

Karácsonyi jelenetünk:

Húsvéti szolgálatunk:

Szemtanú

Szereplők: Mária és az angyal, kis gyermekek

Mária (nagykendőben, kezében illatszer)

Szomorú a szívem nagyon,

Mesterem harmad napja halott.

Nem tudom, miért ítélték el,

hisz, semmi bűnt nem követett el?!

Keresztjét vitte Golgota hegyére,

bűneink hordozta a megmentésünkre.

Mi lesz velünk nélküle?! (kezeit ég felé tartva rázza)

Legalább a testét balzsamozzam be! (feltartja az illatszert)

De nézd csak, mi ez a szikrázó fényesség? (szemét eltakarva hunyorog)

Ez nem mindennapi jelenés!

Angyal ül a sírkövön,

örömhírrel üdvözöl:

Angyal (fehér lepelben széken ül vagy guggol)

Az élőt a sírban miért keresed?

Az Élet Ura nincsen odabent.

Most már nem kell félned,

megmentve az életed.

Ne lógasd az orrod tovább,

inkább szaladj és kiabáld:

Jézus él,

van remény! (minden szó hangsúlyos)

Hiszel-e ebben, kedves Hallgató,

vagy még kételkedsz a hallottakon?

Járj utána te is,

és szíven üt a hír:

Ovisok

„Én vagyok a feltámadás és az élet,

aki hisz énbennem,

ha meghal is él…!”

(János 11, 25.)

írta: nagnus

2018/ 2019-es tanév tematika

1. Bunyan: Zarándok útja

2. Ószövetség: Miklya Zsolt- Dániel és barátai

3. Újszövetség: ApCsel 2.: Pál, Isten szolgája

4. Parakletos: Kukac történetei a boldogságról

Karácsonyi jelenetünk:

Három fenyőfa

Szereplők: Mesélő, 3 fenyő, Madárka, Nagyapó

Mesélő: Három fenyőfa állt egy dombtetőn. A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
Kicsi Fenyő: - Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. (sóhajtva)
Mesélő: - Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
Legnagyobb Fenyő: - Bárcsak eljönnének értem és elvinnének karácsonyfának !
Kisebbik Fenyő: - Bárcsak engem vinne !
Kicsi Fenyő: - Bárcsak engem választana !
Mesélő: - Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
Madárka: - Kedves Legnagyobb Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Legnagyobb Fenyő: - Nem lehet ! Nem engedhetek madarakat az ágaim közé, mert éppen karácsonyfának készülök.
Madárka: - Pedig úgy fázom.
Mesélő: - Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
Madárka: Kedves Kisebbik Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Kisebbik Fenyő: - Nem ! Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Mesélő: - Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
Madárka: - Kedves Kicsi Fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ?
Kicsi Fenyő: - Hogyne maradhatnál kismadár! Búj csak az ágaim közé, én megmelegítelek!
Mesélő: - A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
Nagyapó: - Nagyapó vagyok. Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
Legnagyobb Fenyő: - Vigyél engem !
Kisebbik Fenyő: - Engem vigyél! (nyújtózkodik)
Mesélő: - A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
Nagyapó: - Te nem szeretnél eljönni ?

Kicsi Fenyő: - Dehogynem ! Nagyon szeretnék, de hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
Nagyapó: - Kicsike fa! Te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Mesélő: - Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...

( Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili )

Üzenete: Sokszor úgy gondoljuk, hogy a karácsonyt ünnepelhetjük Jézust nélkül is. Készülünk a karácsonyra, mint a legnagyobb és a kisebbik fenyő, és éppen annak nincs hely, akiért vannak az ünnepek. A kismadárka Jézust szimbolizálja. A történet végén értékelést kapunk erről a hozzáállásról. Nagyapó a kicsi fenyőt dicséri meg, aki befogadta a madárkát.

Pál- kalandos utazások

1. Pál a damaszkuszi úton- Ap Csel 9, 1-30.

2. Pál meggyógyít egy sántát Lisztrában- Ap Csel 14, 8-18.

3. Pál Filippiben- Ap Csel 16.

4. Pál Athénban, Korinthusban és Tróászban- Ap Csel 17, 17- 18,17. és 20, 7-12.

5. Pál útja Rómáig, hajótörés- Ap Csel 27, 1- 28, 15.

Aranymondás:

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére,...” Róma 1, 16.

Húsvéti jelenetünk:

Nagyok számára:

Ha a kövek beszélni tudnának

„A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lukács 19, 39-40.)

Kövek (sírkő):

Egy férfi fekszik élettelen,

teste lepelbe tekerve,

kezén-lábán szegek helye.

Vajon mit követhetett el,

hogy kereszt lett a végzete,

ezért kezén-lábán szegek helye?

Tanítványai azt suttogják:

ártatlan,

mások vétkét vállalta.

Most teste lepelbe tekerve,

kezén-lábán szegek helye.

Hirtelen megremegtem,

minden mozgott körülöttem.

Elgördített Isten keze,

amin láthatók a szegek helye.

Feltámadt Jézus- én is hirdetem,

mily nagy az isteni szeretet,

erre emlékeztet átszegzett keze.

De most szóljanak a fiak, akik megszabadultak:

Fiak:

Én is élettelen feküdtem,

a bűn kötelékével körbekötve,

magamtól szabadulni nem tudtam,

szellemileg halott voltam.

De láttam egy kezet,

melyen látszott a szegek helye,

letépte rólam köteleim,

nem tartanak fogva most már bűneim.

Új életre támadtam fel,

Isten gyermeke lettem,

mert megmentett átszegzett keze.

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”

(2. Korintus 5,17.)

„Azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!” (Róma 6,11.)

„Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül.” (Kolossé 3,1.)

Kicsik számára:

Vlagyimir Szutyejev: Kispipi és Kisréce

Húsvét margójára

Kisréce: Megszülettem!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Sétálni megyek .

Kispipi: Én is!

Kisréce: Kapirgálok egy kicsit!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Gilisztát találtam!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Fogtam egy lepkét!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Fürödni fogok!

Kispipi: Én is!

Kisréce: Már úszom is!

Kispipi: Én is . Segítség!

(Kisréce kihúzta Kispipit a vízből.)

Kisréce: Megint fürödni megyek egy kicsit.

Kispipi: De én nem!

Narrátor:

Hiába cselekszel úgy, mintha Krisztus követője lennél,

ha nem hiszel abban, akinek átszegezték kezét.

Gyülekezetbejárás, tized, buzgó misszió,

mit sem ér, ha nem Jézus az alapod.

Sok minden lemásolható,

de az örök élet mással nem pótolható.

Ha véget ér életed,

vajon örökséged lesz a Mennyekben?

„Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.” (Lukács 6, 49.)

„Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni.” (1. Korintus 3, 10-13.)

(Összeállította és írta: nagnus)

Képre kattintva letölthetőek az elmúlt évek összegyűjtött jelenetei

2019/2020-as tanév tematikája

1. Andreas Fett: Csemeték csemegéje
2. Narnia krónikája 2. rész
3. Kezdetben
4. Ősatyák
Hálaadónapi szolgálatunk:

Hol van a többi kilenc?

(Lukács 17,11- )

Szereplők: betegek (egy személyben, táblákkal jelezni a betegek számát), Jézus, narrátor

Betegek: Jézus, Mester,

könyörülj rajtunk,

ez már nem élet,

napjainknak hamar vége!

Jézus: Látom, testetek csupa seb,

nincs erre még gyógyszer sem.

B: Meghalunk segítség nélkül,

már csak Te vagy reménységünk!

J: Menjetek el háziorvosotokhoz,

hisz ez a protokoll!

Ő állapítja meg a tényt:

nem fenyeget már a vég.

Narrátor: El is ment a tíz beteg,

negatív lett a lelet.

Csak egy ment vissza megköszönni,

nem kellett neki könyörögni.

Szíve hálával volt tele,

Jézus dicséretet érdemel.

J: Hát a többi 9 merre van,

náluk nem múlt el a baj?

Ők tudják csak megmondani,

mi volt fontosabb, mint megköszönni.

1. beteg: Örömkönnyek arcomon,

rohanok most a családomhoz.

2. beteg: Én menyasszonyom keresem,

a lakodalom nem marad el! (örömmel)

3. beteg: Új autóm még ki sem próbáltam,

azzal megyek el az imaházba.

4. beteg: Okostelefonom gyorsan hírét viszi,

többet elárul egy szelfi.

5. beteg: Én még egy vizsgálatra várok,

nincsenek tökéletes gyógyulások.

A CT mindent kimutat,

csak időpontom legyen mihamarabb.

6. beteg: Sokáig voltam táppénzen,

elmaradtam a jelenlétivel,

a munka sem megy nélkülem,

így egy-két papírt elintézek.

7. beteg: Ünneplés és vigalom,

gyorsan elő a bort!

8. beteg: Magányomon a csoda sem segített,

haverjaim rám sem néznek. (szomorúan)

9. beteg: Éppen megy a foci vébé,

előbb megnézem én a tévén.

J: Nagy a boldogság, értem,

de a köszönet miért marad el?

Méltó az Atya a dicséretre,

a család és barát sem lesz elfeledve.

Ha elveszítenéd mindazt,

amiért hálát nem adsz,

vajon mid maradna?

Ovisok: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” Zsoltár 50, 23.

„… hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” Kolossé 2,7.

(nagnus)

Virágvasárnapra és húsvétra: Húsvéti képregény

Anyák napi szolgálatunk: 

Tapsiék mamácska napja

Szereplők: Fürge, Falánka, Fontoska, Mama, Papa

Narrátor:

Tapsiéknál nagy az izgalom. A kis nyúlkölykök: Fürge, Falánka és Fontoska nagy lelkesedéssel készülődnek a mamácska napjára, az érthetőség kedvéért, az anyák napjára. Már csak 2 hét áll rendelkezésre, hogy előkészítsenek mindent. Vajon, mivel rukkolnak elő? Megtudhatjátok hamarosan, ha figyelmesen hallgatjátok kis bábtörténetünket!

1. szín

Fürge: Testvérkéim! Hamarosan itt a Mamácska napja!

Fontoska: Igen, jól mondod, ilyenkor minden rendes nyúlgyerek valami aprósággal lepi meg a mamáját. Ugye, te is készültél valami széppel, Fürge?

Fürge: Én gyorsan készítek egy rajzot, az mindig jól jön!

Fontoska: Igazad van Fürge, a rajznak mindig örül a mama, de a gyors munkának híg a leve!

Fürge: Azt nem úgy mondják, hanem hogy „Olcsó húsnak, híg a leve”!

Fontoska: (felháborodottan) Na, nem kell mindjárt úgy kioktatni! De eszembe jutott egy másik mondás is, ez már teljesen idevág: „A jó munkához idő kell.”

Fürge: És te Fontoska, mivel fogsz készülni?

Fontoska: Azt még jó előre meg kell tervezni.

Fürge: De már csak 2 hét van mamácska napjáig!

Fontoska: Semmit sem szabad elkapkodni. Sokkal nagyobb örömet szerez az az ajándék, amivel sokat pepecselnek, mint amit gyorsan összecsapnak.

Fürge: Ugye, nem gondolod, hogy a rajzot nem szívből és szeretettel készítem.

Fontoska: Ááá, dehogy! Csak kicsit szeleburdi vagy testvérkém, és ezt nehezen viselem.

(Falánka toppan be)

Falánka: Mit rágtok ennyire? Úgy látom, hogy káposztafőzős forró hangulat van.

Fontoska: Mamácska napját vitatjuk. Jó, hogy itt vagy Falánka! Te már kitaláltad, hogy mivel leped meg a mamit?

Falánka: Hááát, vehetnék egy naaagy fej káposztát, azt a mama mindig nagyra értékeli. És abból főzhetne egy nagy adag rakott káposztát, amit közösen elfogyaszthatnánk. Nyam-nyam...

Fontoska: Hogy te még ilyenkor is csak a hasadra tudsz gondolni! Lehetnél egy kicsit kreatívabb is!

Falánka: Mit tanácsolsz? Mit csináljak?

Fontoska: Azt még nem tudom, de kitalálhatnánk valamit.

2. szín

(Mama nyöszörög, a fejét fájlalja)

Mama: Jajj, jajj, már megint ez a fejfájás! Mostanában gyakran elővesz, amióta a kölykök itthon tanulnak. Már alig várom, hogy visszaálljon a rend! Remélem, hamarosan nyitnak nyúl-suli kapui!

(Fürge éppen arra szalad)

Mama: Kedves Kincsem! Hoznál a kertből egy nagy fejes káposztát, néhány szál répát pedig kérj a szomszéd bácsitól, nagyon fáj a fejem, ma nehezen boldogulok a főzéssel.

Fürge: Igen, mama! Csak előbb gyorsan készítek még valami meglepetést! De erről most te még nem tudhatsz!

Mama: Jól esne most az a meglepetés is, hogy szó nélkül szaladsz a káposzta után.

Fürge: Tudom, tudom, majd egy kicsit később! Miért nem hívod Fontoskát? Vagy Falánkát?

(fut is tovább)

Mama: Fontoska! (kiabál) Fontoskám! Merre vagy?

Fontoska: (dohogva közeledik) Miért kiabálsz utánam? Most nagyon fontos terven dolgozok.

Mama: Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy mindig, de már forr a víz a fazékban, és ki kellene ugrani a kertbe egy fej káposztáért.

Fontoska: Nem érhet ez még rá egy kicsit? A nagy ötleteimet, ha nem vetem papírra, elfújja ez a nagy szél, kiröppen a fejemből, és akkor nem lesz meglepetés!

Mama: Milyen meglepetés?

Fontoska: Áááá, semmi, majd később visszatérek rá! De most dolgom van, majd talán később.

(Mama sóhajt egy nagyot)

Mama: Meglepetés, meglepetés, de senki sem mozdul, ha segítségre kérem. Falánkát már meg sem próbálom! Fele káposzta elfogy, mire beér vele a házba az udvarról. Nem maradt más választásom, mint sajgó fejjel kimenni a káposztáért.

3. szín

(Mama a káposztát készíti elő)

Mama: Gyorsan elkészítem az ebédet, majd a mosogatásban biztosan segítenek. Nyuszikáim, kész az ebéd! (kiabál)

(A család leül az asztalhoz ebédelni)

Falánka: Óóóó, már megint kelkáposzta főzelék van? Jobban szeretem a rakott káposztát sok tejföllel! (nyafog)

Mama: Ne panaszkodj Falánka! Drága a tejföl, nem ehetünk minden nap rakottast!

Fontoska: Különben is változatosan kell rágcsálni! Árt a gyomornak az egyoldalú táplálkozás!

Falánka: Köszi szépen! Akkor egyed, ha szereted!

Fontoska: Nem mondtam, hogy szeretem, de jó nyuszigyerekhez illően, megeszem.

Mama: És ki volt itt, mikor az ebédben kellett volna besegíteni?

Falánka: Nekem nem is szóltál.

Fontoska: Fontos dolgokat kellett lejegyeznem.

Fürge: Én is nagyon siettem, mert dolgom volt.

Mama: Óóóó, semmi baj, a mosogatást úgy is szeretitek, a mosogató tál körül szívesen látlak benneteket.

Falánka: Hááát, még meg kell emészteni ezt a sok jó falatot. Pihennem kell egy kicsit.

Fontoska: Még nem értem a terveim végére. Tele a fejem gondolatokkal, rendet kell rakjak még egy kicsit a kobakomban.

Fürge: Már csak egy kis idő, tényleg mami, itt leszek és segítek, de még néhány pillanatot adj!

Mama: Ejnye-ejnye kedveseim, nem lesz jó ez így!

4. szín

Táblára: ÍGY MENT EZ HETEKEN KERESZTÜL, ELÉRKEZETT AZ ANYÁK NAPJA

Mama: Már egyre nehezebben bírom ezt a sok házimunkát. Itthon van a család, de nincs, aki kölcsönadná a mancsát!

Fontoska: Óóó, mama, várj, mi a mai napra nagy meglepetéssel készültünk.

Fürge: Talán most én leszek a leggyorsabb, itt egy rajz, boldog mamácska napot!

Mama: Köszönöm, kedves Fürgém!

Fontoska: Talán most fogod csak igazán megérteni, hogy miért is voltunk olyan elfoglaltak, hiszen hosszas tervezés után született meg az én ajándékom is, nézd!

(Fontoska átnyújt egy WC papír gurigából hajtogatott valamit)

Mama: Köszönöm, Fontoska! Ezen dolgoztál olyan sok ideig?

Fontoska: Igen, mama, sok idő ment el a tervezéssel, ezért az elkészítésre kevesebb idő jutott. El sem tudod képzelni, mennyit agyaltam, mennyi ötletet eszeltem ki, majd vetettem el. De végül megszületett az ajándék, és ez a lényeg, nem, mamika?

Mama: Köszönöm, az ajándék a fontos.

(Falánka egy nagy káposztát tesz az asztalra)

Mama: Óóóó, de szép káposztát hoztál. Nekünk vásároltad?

Falánka: Hááát, nem vásároltam, hanem vettem.

Mama: Vetted?

Falánka: Nem vettem, hanem hoztam.

Mama: Hoztad? De honnan hoztad?

Falánka: Mama, félre ne érts, nem loptam senkitől. Hááát, csak a kertből hoztam be! (hebeg-habog)

Mama: Köszönöm, Falánkám! Igazán nagy meglepetést okoztál. Talán nem is azzal, hogy a kertből hoztad be, hanem hogy nem rágcsáltál a káposztába bele!

Falánka: Igazán örülsz?

Mama: Szeretném ismét megköszönni a kedveskedéseiteket. Bár az elmúlt hetekben, nem voltam túl jól, és igazán jól esett volna, ha besegítetek egy kicsit a házi munkába.

Fontoska: Igazad van, mami, nagyon igazad van! Sokkal nagyobb örömet okozhattunk volna, ha engedelmeskedünk neked! Bocsáss meg! Annyira el voltunk foglalva az ajándékainkkal. Arra nem is figyeltünk, hogy mire volna igazán szükséged! Ezután nem lesz ilyen!

(A kisnyuszik körbeállják Mamát és megölelgetik)

Ének: Jót kívánunk ma neked…

Narrátor: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” (1. János 3,18.)

(Írta: nagnus)

Meghallgatható a képre kattintva :)

2020/2021-es tanév

1. Patricia St. John: A vadon titka c. missziós történet

2. Mózes élete

3. Józsué élete

4. Paul White: Dzsungeldoktor meséi 

Hálaadónapi szolgálatunk

 A hálátlan és hálás tapsifüles

Szereplők: Mesélő, Ború és Derű

Mesélő: Hol volt, hol nem volt, élt két nyulacska a Káposztás kerek erdőben. Ugyanaz a Nap

cirógatta az arcukat, ugyanaz az erdő puha földje simította talpacskájukat. Ugyanabban az alomban

születtek, ugyanabba a nyúlsuliba jártak, de volt köztük mégis egy nagy különbség: nem egyformán

látták a világot. Nem, nem a színekre és formákra gondolok.

Ború: Ó, már megint megzavartak az ugrálókötelezésben! Újra rágcsálni kell!

Derű: Testvérkém, elég a nyafogásból! Végre asztalhoz ülhetünk!

Ború: Óóó, hogy unom már ezt a sok sárgarépát, szívesebben ennék egy kis pitypanglevelet.

Derű: Szebbnél szebb répákat termett a kert, így lesz elegendő télire is.

Ború: A fogam is letört, nem tudom megrágni ezt a kőkemény répát.

Derű: A fogam nekem is jobban elkopott a sok réparágcsálásban, de hamarosan lesz pótlás. Még jó, hogy 

hogy a fogak állandó növésben vannak.

Ború: Ráadásul az eső is esik, nem lehet fogócskázni odakint az erdőben.

Derű: Hetek óta nem esett, a répa levele is lekonyult már. Végre itt egy kis zápor, ami megitatja a

szomjas növényeket!

Ború: Különben is túl sokan vagyunk, nem lehet kicsit csendben egyedül lenni. Elegem van már a

sok tesóból. Mind itt pattog körülöttem, és velem szeretne játszani. Az odúban is szűkös a hely,

mindig a mancsomra taposnak. Elegem van mááár.

Derű: Milyen jó, hogy ilyen sokan vagyunk tesók! Nem unatkozunk, mert mindig akad egy

játszótárs. A múltkor is mekkora sakkpartit rendeztünk egy csepegős napon!

Ború: Jaj, a tanulás is beindul hamarosan. Most kezdtem belejönni a játékban, eddig úgy

unatkoztam a szünetben, most jönnek a legjobb ötletek. Korán kelni is utálok. Mikor lesz vége

mindennek?! Derű, te nem így érzed?

Derű: Ború, túl borongósan látod az életet. Én már nagyon várom a nyuszisulit is. Régen látott

pajtásaimmal találkozhatok. Hosszú volt a karantén, de a vírus tény, vigyázni egymásra kötelesség

és hálát adni el ne felejtsél!

Kisebbek: „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata, Jézus Krisztus által a ti javatokra.”

(1. Tesszalonika 5, 18.)

136. Zsoltár parafrázisa

(kiemelt részeket közösen mondják a gyerekek)

Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

Adjatok hálát az Úrnak, mert

Szülőkkel ajándékozott meg, mert örökké tart szeretete!

Tágas és szép otthont teremtett, mert örökké tart szeretete!

Játszótárs lehet a testvér, mert örökké tart szeretete!

Tetszetős ruhákban járat, mert örökké tart szeretete!

Könyvek, játékok sorakoznak a szekrényben, mert örökké tart szeretete!

Isten útjaira tanítanak este, mert örökké tart szeretete!

Óvodában, iskolában gyarapíthatom ismereteimet, mert örökké tart szeretete!

Egészség, erő teljében lehetek, mert örökké tart szeretete!

Az asztalon tiszta víz és tápláló eledel, mert örökké tart szeretete!

A vírus felett tartja kezét, mert örökké tart szeretete!

Útjaimon jön velem, mert örökké tart szeretete!

Tehetséggel áldott meg, mert örökké tart szeretete!

Szeret és életét nem kímélte, mert örökké tart szeretete! 

(nagnus, 2020. aug.)

Karácsonyi szolgálatunk

Tapsiék karácsonya

Szereplők: mama, Fontoska

F: Milyen jó, hogy itt a karácsony! Nagyon vártam már!

M: Én is örülök az ünnepnek, de még inkább annak, hogy együtt lehetünk.

F: Ó, mama, miért ezt a terítőt tetted az asztalra? Nem túl ünnepélyes.

M: Drágám, nem a terítő mintája a lényeges, hanem hogy itt vagy mellettem.

F: Mama, nem lett túl kicsi a karácsonyfánk? A nagyobb fa sokkal inkább illene ide!

Vehettél volna rá néhány szebb és csillogóbb díszt is!

M: Ezek a díszek sokkal kedvesebbek a számomra, a ti kis mancsaitok alkotása.

F: Mama, hagyd a díszítést, majd én megcsinálom, nem illenek össze a színek sehogy sem!

M: Fontoskám, hiába a színek harmóniája, ha a szívedben nincsen béke!

F: Jaj, tudom, de azért inkább hagyd rám, te ehhez nem értesz. Szeretném látni a testvérkéim ámuló arcát, mikor hazaérkeznek. Biztosan megdicsérik, hogy milyen szép lett a fa!

M: Megyek, előkészítem a beiglit. Már begyúrtam a tésztát, beleteszem a tölteléket és mehet is a sütőbe.

F: Megint beigli lesz? És diós? Én jobban szeretem a mákosat.

M: Most csak diónk volt hozzá, így azt teszem bele.

F: És mama, megvetted nekem a rollert, amit olyan régóta várok?

M: Kedveském, most nem futotta a rollelre, mert sokan vagytok, és a sok betegeskedés miatt kevesebb volt a papa jövedelme. Érjétek be egyszerűbbel is!

F: Milyen régóta áhítozom utána! Egy vacak rollert sem tudtok megvenni nekem! Szép kis karácsony! (durcásan kiszalad)

M: Fontoskám, gyere vissza, hadd mondjak valamit! Fontoskaaa! (kiabál)

Fontoska visszatér

F: Mit akarsz mondani? (morgolódik)

M: Ne felejtsd el, hogy már megkaptuk a legnagyobb és legértékesebb ajándékot. Maga Jézus hozta el a földre. A bűneink bocsánatával és a békességgel ajándékozta meg a világot. Kell ennél több? Enélkül minden terítő, karácsonyfa és ajándék jelentéktelen. Jézus nélkül az ünnep üres és fénytelen.

Énekeljük el: Vártam egy ajándékot...

Húsvéti szolgálatunk

Tapsiék húsvétja

Szereplők: Fontoska és Fürge

(A konyhában játszódnak az események.)

Fürge: De jó, hogy ismét itt a húsvét! Úgy szeretnék már tojásokat gyűjtögetni! Te is így vagy ezzel, Fontoska?

Fontoska: Én is nagyon várom már. Különösen a csokoládé tojásokat szeretem. Sajnos, Mamácska csak holnap fogja elrejteni a kertbe a kis tojásokat.

Fürge: Ne búslakodj, találunk mi már most is tojásokat! A minap észrevettem néhányat a kertben.

(Fürge kiszalad és egy tojással teli fészekkel tér vissza.)

Fürge: Nézd, mit találtam Fontoska!

Fontoska: Egy fészek!

Fürge: És tojások is vannak benne! Nyami!

Fontoska: Fürge, ezeket a tojásokat nem lehet megenni! Ezekben fiókák vannak! Ezek nem csokitojások!

Fürge: Az sem rossz! Fel is töröm gyorsan, hogy megnézzem, mi van benne!

Fontoska: Fel ne törd! Még nincsenek kifejlődve a fiókák! Nem maradnak életben.

Fürge: De én nem tudok tovább várni! Azonnal meg akarom nézni, mi van a tojások belsejében!

Fontoska: Nem lehet siettetni a fejlődést azzal hogy feltöröd a tojásokat.

Fürge: Nem baj, én akkor is kipróbálom.

(Fürge egy lendülettel fel is töri az első tojást. A tojás szétfolyik.)

Fontoska: Látod most mit csináltál? Tönkretetted a fióka életét, már nem lehet megmenteni.

Fürge: Na jó, a többihez nem nyúlok hozzá. Látom, a türelmetlenségem hova vezet. Akkor most mit csináljak a többi tojással?

Fontoska: Vidd vissza a fészket! A madármama már nagyon várja a kicsinyeit. Ha nem sietsz, kihűlnek a tojások mielőtt a mama tollaival takarhatná be őket.

(Fürge kiviszi a fészket, kicsit később csipogó hangok a háttérben.)

4 hét múlva

Fürge: Fontoska, hallod ezt a hangot?

Fontoska: Fiókák csipogását hallom. Gyorsan nézzük meg!

(Fürge ismét beszalad a fészekkel)

Fürge: Nézd, Fontoska, két kis pelyhes fióka hívja a mamáját csipogva. De aranyosak!

Fontoska: Nagyon édesek! Sajnos, a harmadik nem láthatott napvilágot! Legközelebb várj türelemmel! De most gyorsan vigyük vissza a fészket, hogy a madármama meg tudja etetni a kicsinyeit! Hallod, hogy sipítoznak?

Fürge: Igazad van, menjünk!

Vers:

Az új élet nem siettethető,

mindennek kell az Istentől rendelt idő,

enélkül vallásos kétlelkűek,

törött tojás-életek

jelzik a türelmetlenségünket.

Kell az idő az új életnek,

szeretet közegében

puha, meleg fészkében,

példa Krisztus követésében.

Így indul be a nagy átalakulás,

Krisztus testéhez való vágyakozás,

bűnöktől való szabadulás,

a nagy csoda: a MEGVÁLTÁS.

Kiscsibe-életként induló,

tollasodó ideolvasó,

prédikációkat hallgató,

beszélgetéseket meg nem unó,

jércéből tojásokat tojó.

A kiscsibe tyúkanyó lesz,

ki tojásokat melenget,

új életeket terelget,

gyümölcsöző, termékeny élet ez!

(nagnus, 2021. márciusa)

Képre kattintva letölthető a könyv