Január 19-én tartottuk meg a Kreatív Műhely foglalkozásunkat. Gyermekek-felnőttek egyaránt csodaszép remekművekkel álltak elő. A spatula (más néven: nyelvlapoc fa!) nagyon látványos, de egyszerűen elkészíthető ötletekkel kecsegtet bennünket.
Álljon itt bizonyítékként néhány kép a műhely munkáiból:
A legfiatalabb
Spatula-tároló
A fiúk is nagyon élvezték
Nem mindenki munkájáról készült dokumentáció, volt, aki le is maradt a képekről, de szerintem mindenki nevében írhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Miután hazamentünk, vettünk újabb csomag spatulákat és folytatódott az alkotás-özön. Repülőből rengeteg készült, egy egész flotta áll már a rendelkezésünkre.
Lelki útravaló:
Nagyon fontos számunkra a Biblia mindennapos olvasása. Itt a foglalkozáson is mindig kézbe vesszük és olvasunk belőle. Vajon miért forgatjuk ilyen sokat Isten Igéjét?
Zsoltárok 119, 105.
"Lában előtt mécses a Te igéd,
ösvényem világossága."
Korábban nem volt közvilágítás, és azt hallottam, hogy az emberek egy kis mécsest rögzítettek a lábbelijükre. Ez a kis lámpás egyetlen lépést világított meg előre, de arra tökéletesen megfelelt, hogy tájékoztassa, elirányítsa a használóját.
Az életünk elkövetkező eseményeit sem látjuk, de van valaki, aki ismeri az előttünk levő utat, és ezért tud tanácsolni, eligazítani.
De hogyan tud a Biblián keresztül vezetni bennünket az élő Isten?
"A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre..." 2. Timóteus 3,16.
Isten a szerzője a Bibliának. Ezen keresztül tud bennünket megszólítani. Különösen nagy döntések előtt kérem az Urat, hogy mutassa meg, hogy merre menjek.
Olvasom az Igét, figyelek az eseményekre és a bennem lakozó Szentlélekre.
Ilyen volt az építkezés is. Nem szerettem volna belevágni, tudtam nincs rá pénzünk. És ekkor több ízben 1 történet jött elém a Bibliából, amit nem hagyhattam figyelmen kívül:
A csodálatos halfogás története
Lukács ev. 5, 1-7.
"Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek."
Ebből az igeszakaszból értettem meg, hogy bátran belekezdhetünk az építkezésbe. Bár nincs semmink, amiből elindulhatnánk. (=nem fogtunk semmit)
"de a Te szavadért"-ez az engedelmesség kellett a mi részünkről is. Isten indítására belevágtunk a lehetetlennek látszó útba. És ugyanazt a csodát éltük át, mint a ezek az egyszerű halászemberek. A mai napig is felfoghatatlan a számunkra, ahogy Isten kirendelte az otthonunkra való anyagiakat, munkatársakat. (Tehermentesen zártuk az építkezést-ez már az elképzeléseinket meghaladó "szakadozó hálók voltak a töménytelen hallal")
De nem csak a nagy kérdésekben szorulunk vezetésre, hanem az apróbbakban is. Volt egy ígéret, amit nagyon sokszor felidéztem bátorításképpen:
"Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem." (Zsoltárok 32,8.)
Sokszor megtapasztaltuk ennek a valóságát, és kaptunk bölcsességet.
De van egy feltétele annak, hogy értsük is az isteni üzenetet-a KAPCSOLAT. Az Istennel való szoros kapcsolatban érthetjük meg az Ő szavát is.
"Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja Ő, hogy melyik utat válassza." Zsoltárok 25,12.
Istent bevonni a hétköznap apró döntéseibe ugyanolyan áldás, mint a nagy kérdésekben kérni az Ő eligazítását.
Így visszatekintve a megtett útja nem kellett semmit sem megbánnom. A hivatás-, a társválasztás, gyermekáldás, építkezés, tanulmányok mind áldások az életemben. Nagyon vágyok arra, hogy Isten vezetésében éljek! Mert ez nekem lesz a legjobb, ÁLDÁS.
