Ámósz 3,3.
"Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?"
A kommunikáció szükségessége és célja:
1. a másik és magunk megismerése
2. építeni egymást
3. vetítés elkerülése (a másikba az én gondolataimat látom bele)
4. félreértések elkerülése
5. nem egymás irányítása
6. közös tervezés, problémamegoldás
Nyelvhasználat:
1. pontos megfogalmazás
2. adekvát (a másik nyelvén) átadása
3. érzelmek közlése-szeretetbe ágyazva
4. kedveskedés, érzékenység
5. kölcsönösség, egymás befogadása
6. metakommunikáció helyes használata (A szavaimmal mondhatok bármit, az arcom elárulja szívem valós érzéseit.)
Intimitás:
1. énközlés (kommunikáció legmélyebb szintje)- nyitottság, bizalom az alapja
2. őszinteség, tabuk nélkül, prűdség kizárása
3. a múlt lezárása
A kommunikáció alakulása:
1. forrása:
-a tanult "anyanyelv"
-szociális közeg formáló ereje
-tudatosság segíthet a helytelen minták fölülírásában
-tanítványság (mi az Úr Jézustól tanulhatjuk a helyes mintát)
2. nehezítő tényezők
- negatív énkép (ezért könnyen kivetíthetem a negatív érzéseim a másikba)
-meg nem bocsátás
-"lelkiség" szerepjátéka ("a keresztyén mindig boldog")
3. Istentudatú kommunikáció (Isten is jelen van-hallja és tud segíteni)
A kommunikáció szintjei:
1. Látszatkommunikáció ("hogy vagy?")
2. Tényközlés
3. Gondolatközlés
4. Érzelem közlése
5. Énközlés
Fontos, hogy szakítsunk időt a beszélgetésre, spontán nehezebben alakul. Jó, ha kettesben, nyugodt körülmények között tárjuk fel önmagunkat. (Lehetőleg nem gyermekeink társaságában)
Egy jó tanácsot hallhatunk a következő kisfilmből a társkapcsolat erősítésére, az odaszánt időtől:
itt nézheted meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése