Élménybeszámoló

Nagy hálával zártuk az idei táborunkat is, amelyet július 4-6-ig tartottunk meg. Hálásak vagyunk a résztvevőinkért, a sok kreatív lehetőségért, a munkatársakért, a finom ebédekért, a háttérmunkásokért, imádkozóinkért, de legfőképpen az Úr Jézusért, aki megtisztelt bennünket jelenlétével.
Nagyon kellemes légkörben, jó hangulatban teltek a napok. Úgy belemélyedtünk egyes tevékenységekbe, hogy már csak azt vettük észre, hogy elérkezett az ebédidő.
Képes beszámolónkat fogadjátok szeretettel:

 Ez fogadott bennünket: "Isten hozott"

 Ezeket látva, már alig vártuk, hogy belefogjunk a varrásba

 Szorgos kezek, mindenki belemélyedt a munkájába

 Az alkotók alkotásaikkal

Sok kinccsel térhettünk haza.

 A süthető gyurmázást alig bírtuk abbahagyni

 A lányoknak az unikornis sem maradhatott ki

 Ica néni fáradtan, de megelégedetten

 Örök kedvenc, a vasalható gyöngy, a legkisebbeket is lefoglalta

 Sóképek show-ja

 A batikolásnál minél inkább elszabadult a fantázia, annál gyönyörűbb variációk születtek

(A nagylányok csodaszép pólókat, terítőket festettek, 

és egyre több embert ragadtak magukkal bátor próbálkozásaikkal)

 A kész munka előtt

 Egy nagyon mosolygós kép egy lelkes táborozótól és segítőtől

 A csapat egy része a kész terítők előtt

 Egy bátor öltögető, aki a "Zsuzsi" varrásába is bele mert vágni 

(A varrásban hű munkatársa volt a sebtapasz :)

 Torta vagy díszdoboz? Vagy mindkettő?

 A "finom" epertorta

 "És még az autó is le lett fényképezve"-ahogy Levike fogalmazott. 

Anya kísérői és támogatói a táborban

Az imaház udvarán szembetűnően felszaporodtak a gyíkok

Amikor a kézi és a gépi varrás találkozik.

Nagy lelkesedéssel próbálták ki a gyermekek a varrógépet. Meglepően ügyesek voltak!

Kaméleon egy notesz borítóján

Az eper- és áfonyatorta

A tábor végén, mikor ráül az imaházra a csend, a nyughatatlan ujjak még folytatják az öltögetést.

"Mert én is szeretnék egy tortás díszdobozt. Ezt nem hagyhatom ki!"

(Sajnos voltak, akiket nem sikerült lencsevégre kapnunk.)

A délelőtti foglalkozásokat egy finom ebéd követte. Majd a kapcsolatainkat jártuk körbe, amelynek a vázlatos leírását egy külön bejegyzésben adom közre.
Isten áldását éltük át ezeken a napokon. Boglárkánk többször és nyomatékosan is kifejezte, hogy nagy öröm volt számára, hogy jelen lehetett a táborban. Szerintem, ezt mindannyian hálával elmondhatjuk. (Egyedül Istené a dicsőség!)