A szeretet nem haragos

"A szeretet nem gerjed haragra."

Sokáig nem ismertem a haragot, a tartós megbántottság érzését. De Isten felfedte, leleplezte előttem. A kollégiumban 2 lakótársammal laktam együtt egy szobában Budapesten. Gondolkodásukban, életszemléletükben nem álltak közel hozzám. De nem ez váltotta ki a haragot a szívemből. Nagyon figyelmetlenek voltak. Mikor az igazak álmát aludtam már, és éppen a szórakozóhelyről tértek haza a késő esti órákban, felrántották az ajtót, betrappoltak, hangosan beszélgettek, még a nagy villanyt is rám kapcsolták. Ez rendszeresen megismétlődött, és bennem gyűlt a keserűség, a harag. Sajnos, bölcstelenségemben, nem mondtam el, hogy mi a bajom (pedig biztos, hogy változásokhoz vezethetett volna), csak gyűjtögettem, dédelgettem az érzéseimet. A A keserűségem odáig vezetett, hogy már gyomorgörcsöm volt attól is, ha rájuk gondoltam. Igyekeztem minél kevesebbet tartózkodni a kollégiumban. Végül elköltöztem egy másik lakóegységbe. Isten hosszú munkájának eredményeként lassan begyógyultak a sebeim, a sérelmeim felszámolásra kerültek, és meg tudtam bocsátani. Megtehettem, hogy kilépjek a helyzetből, de mi van akkor, ha a sebokozó éppen a házastársam, gyermekem, szomszédom?

Ez után a tapasztalat után még mindig nem ismertem eléggé meg a szívemet. Soha nem gondoltam volna, hogy a saját gyermekeimre is pillanatok alatt szívből meg tudok haragudni, szinte a "vesztüket kívánva". Az én szívemben is ott van ennek a bűnnek a bűzös csírája? Igen, született természetlistámon ott szerepel a sorok között a harag is.

Isten igéje int bennünket:
Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efézus 4, 31.)

"Legyen távol tőletek!" De van-e olyan ember, van-e olyan nap, hogy a szívünkben ne jelenne meg a harag? Nekem nincs. Elég egy kiömlő pohár tea, egy pisis gatya, egy hisztis leány és én is kiborulok, mint az a ragacsos ital a konyhában. Isten jól ismer bennünket, tudja, hogyan formált, ismeri gyenge jellemünk. Látja haragos pillantásaink, gondolataink, de ad egy jó tanácsot:
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal,...! (Efézus 4, 26.)

A harag nem olyan mint egy újszülött, mely hosszas vívódás után jön a világra, hanem pillanatok alatt születik meg a szívünkben. A kérdés: mit teszünk vele? Próbáljuk csitítani, féken tartani, imában oltalmat kérni, vagy engedjük, hogy befészkelje magát a szívünkbe és vétekbe vigyen? Bántó szavakat kovácsolunk belőle, csapkodunk, lökdösődünk, igazságtalanul fenekelünk,...?

Mi a gyógymód a haragra?

A haragunk onnan ered, hogy az élő Istennel is sérült a kapcsolatunk, vagy egyenesen haragban vagyunk Vele. Ezért:
"Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2. Korintus 5, 20.)

Ha Istennel kibékülünk, akkor tudunk igazán az embertársainkkal is megbékülni. Isten tud súlyos lelki sérüléseinkbe beavatkozni, kitisztítani, bekötözni, meggyógyítani. Mert tudjuk, hogy sok áldozata van a haragos indulatnak. Sok néma anya, gyermek, férj könyörgő tekintete "beszél" kimondatlan szavakkal róla.

A Bibliában van egy nagyon szép példája a harag elengedésének.
^"2Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Éngedi pusztájában van. ³Maga mellé vett Saul háromezer válogatott embert Izráelből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklájánál. ⁴Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. ⁵Akkor ezt mondták az emberek Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. ⁶Dávidnak azonban megindult a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, ⁷és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az ÚR attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az ÚR fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az ÚR fölkentje ő!⁸Így beszélte le Dávid az embereit, és nem engedte meg, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig elindult a barlangból, és útjára ment. ⁹Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram király! Saul hátratekintett, Dávid arccal a földre hajolt, és leborult előtte. ¹⁰Akkor ezt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! ¹¹Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az ÚR a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert az ÚR fölkentje ő. ¹²Nézd csak, atyám, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből, és lásd be, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet. ¹³Az ÚR tegyen igazságot köztünk, az ÚR álljon értem bosszút rajtad, de én nem emelek rád kezet." (2. Sámuel 24. rész)
Saul király engedetlensége miatt veszítette el a királyi rangját. Isten új uralkodót jelölt ki, Dávid lett az utód. Saul tele volt féltékenységgel Dávid irányába, szinte fóbiásan üldözte. Dávid nem adott okot erre az indulatra, hiszen Istentől várta a trónra lépésének az idejét. Az Igében azt olvassuk, hogy Dávidnak végre lehetősége kínálkozik a hatalmat átvenni, kioltani Saul életét, emberei is biztatják erre. Dávid nem enged a kísértésnek, a bosszút az Úrra bízza.

¹⁹Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr. (Róma 12. rész)

Eddig a bennünket ért sérelmeket boncolgattuk, de mi van akkor, ha mi keltünk haragot a másikban?

Ismerős Ige a zsémbes asszonyról:
⁹Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. (Példabeszédek 21.)

Nem ismerős a zsémbeskedő, bosszús asszony, akinek semmi sem jó? Mindenért panaszkodó, viszálykodó feleség és anya? Ha férj nem úgy mosogat, nem a megfelelő helyre teszi a holmiját, ha nem segít,...
Ismerjük el, hogy mi is gyakran okozói vagyunk a másikból kirobbanó haragnak. Törekedjünk a békességre!

Vigyázzunk, mert a harag kirekeszthet Isten országából is!
 ²¹irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. (Galata 5. rész)

"Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2. Korintus 5, 20.)

forrás