2018. október 20., szombat

Tréning, ami épít

Nem található automatikus leírás.

Kosaraztunk

A mai nap folyamán Kreatív Műhelyünkben a kosárfonással ismerkedtünk. Minden kedves résztvevőnek nagy örömére szolgáltak az elkészült kosarak.

A lelki üzenet az volt, hogy nagyon értékesek vagyunk Isten számára. Isten teremtett meg bennünket, egyedivé formált minket, és fontosak vagyunk a számára.
"URam, te megvizsgálsz és ismersz engem. 
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. 
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. ...

Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 
Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. 
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 
Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok."


Ez az Isten szeretne velünk személyes kapcsolatba kerülni. Keresem-e, engedem-e, hogy megtaláljon?

Képek a foglalkozásról:





Kész kosarak (Anikóé)

2018. október 12., péntek

Meghívó


Segítőkészség

A Baptista Tevékeny Szeretett Misszió ellátottjaival tevékenykedtünk együtt a csütörtöki nap folyamán. Szívpárnák készültek ismét.

"Segítőkész vagy-e?"
Ez a kérdés hangzott el a beszélgetéseink során. Egyre kevésbé szokás észrevenni egymást, még kevésbé jellemző meglátni egymás szükségeit.
"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32.)

Isten a legfőbb példaképünk a nagylelkűségben. Hiszen látta a mi segélykiáltásunkat, ezért elküldte Jézust, hogy megmentse az életünket, "sziklára állítsa a lábunkat".

Olyan jó, amikor már ki tudunk lépni önmagunk köreiből, és tudunk adni (nemcsak elfogadni), mert „nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20, 35.) 

Isten áldása kísérje a párnák útját, amikor eljut betegtársaink kezébe, hogy mosolyt tudjon csalni az arcokra!

Csoportkép

A tömőanyag előkészítése



Közben készül a finom ebéd, a paradicsomos húsgombóc