Tábita Női Kör

Meghívó

Segítőkészség

A Baptista Tevékeny Szeretett Misszió ellátottjaival tevékenykedtünk együtt a csütörtöki nap folyamán. Szívpárnák készültek ismét.

"Segítőkész vagy-e?"
Ez a kérdés hangzott el a beszélgetéseink során. Egyre kevésbé szokás észrevenni egymást, még kevésbé jellemző meglátni egymás szükségeit.
"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32.)

Isten a legfőbb példaképünk a nagylelkűségben. Hiszen látta a mi segélykiáltásunkat, ezért elküldte Jézust, hogy megmentse az életünket, "sziklára állítsa a lábunkat".

Olyan jó, amikor már ki tudunk lépni önmagunk köreiből, és tudunk adni (nemcsak elfogadni), mert „nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20, 35.) 

Isten áldása kísérje a párnák útját, amikor eljut betegtársaink kezébe, hogy mosolyt tudjon csalni az arcokra!

Csoportkép

A tömőanyag előkészítése

Közben készül a finom ebéd, a paradicsomos húsgombóc

Varrogattunk

A szombati nap folyamán a Kreatív Műhelyünkben a dekorfilccel ismerkedtünk Magdi vezetésével. A borongós idő sem törhette le a kedvünket. Sok ötletből inspirálódhattunk, majd mindenki kedve szerint alkothatott.
Az alkalom második felében elcsendesedtünk egy kicsit. A samáriai asszony élettörténete hangzott el. Naponta járt a kútra, hogy szomjúságát csillapítsa. Egyik nap leült Jézus a forrásnál, és megszólította. Beszédbe elegyedett az asszonnyal. Jézus célja az volt, hogy a fizikai szomjúságról egyre inkább a lélek szomjúsága felé terelje a beszélgetést. Mert Ő ismeri a szíveket. Ismerte az asszony nehéz múltját is, terhelt lelkét, szeretetéhségét. A lélek szomjúságát nem lehet semmivel sem megoltani, egyedül Jézus tudja betölteni a lelkünkben tátongó űrt.
János 7, 38-ban olvassuk Jézus szavait: "Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek." (Én is megelégíttetem, és rajtam keresztül más is felüdül)
Az asszony ezzel a gazdagsággal tért haza.

Néhány kép kedvcsinálónak: 

 Ingergazdagság :)

És amikor az ember "megfertőződik", otthon is folytatja:

Jövő hónapban is lesz Kreatív Műhely, ahol várunk mindenkit szeretettel!

Kreatív Műhely

Bogácson táboroztunk

Nagy örömmel és izgalommal készültünk a fiatalokkal a bogácsi táborba. Különlegesnek ígérkezett, hiszen belekóstoltunk a cserkész életbe. A cél az volt, hogy fejlődjünk a csapatmunkában, az önállóságban, kreativitásban, de legfőképpen a lelki életben, a szolgálatban.

Gyönyörű kilátás

A hegy lábainál (Bükkalja) hallgattuk Jézus szavait, a hegyi beszédet.
Minden nap az étkezések előtt/ után hangzott el 1-1 igevers egy kis magyarázattal egybe kötve, amelyet a gyermekek/ fiatalok olvastak fel Kapusné Ficsor Mónika könyvéből. Tanulságos filmeken keresztül is sokat tanulhattunk.
Reggel zászlófelvonással indult a nap, majd a feladatok felelőseinek (takarítás, tálalás, mosogatás, csengetés) kijelölésével folytatódott a kis táborhelyünkön, amit a fiatalok maguk készítettek el. (Zászlófelvonó, kapu, beálló)

 Lányok sora

 Fiúk a zászlóval

 Kapukészítés

Alakul a beálló

Feladatok átadása, megbeszélése

A délelőtt folyamán kötésekkel, tájolási/ térképismeret és egyéb cserkészötletekkel gazdagodhattunk. Az ismereteket igyekeztünk átültetni a gyakorlatba is! (lentebb a fotó)

A hét során volt 12 km-es túra, a lányoknak meg vacsorakészítő, sütő-főző kihívás. Az éjszakai túra is mély nyomot hagyott bennünk. A város zajától eltávolodva, a lámpásainkat kikapcsolva gyönyörködtünk a természet hangjaiban, ízlelgettük a csend ajándékát, bátorságpróbában is volt részünk.
Egy nagy fürdőzésre is volt lehetőség, amelyben a nagy csúszdák különös élményt nyújtottak.
A hét végére a tanultakból egy próbán kellett számot adni. Végül ünnepélyes zárásra került sor, ahol a király vándoraivá avattuk a fiatalokat.
A hét során emlékezetes volt az angyalkázás is, amelyre mindenki titkolózva készült. A konyha igazi kézműves műhellyé alakult át, amelyben szebbnél-szebb meglepetések születtek.
A tábortűz sem maradhatott el!

Éneklés a tábortűz körül

Fűrészhasználat élesben

Különlegessége volt még a tábornak, hogy a telefonokat összegyűjtöttük, és csak a telefonidőben lehetett használni. Kezdetben kicsit utána kellett menni a fiataloknak, a végén volt, hogy már nem is jelentkeztek érte. Valahogy nem érezték szükségét.

Tábor dalunk a vándorélethez kacsolódott (kotta itt):

Járom a zarándok útjait, megyek a cél felé!
 Kóstolom öröklét kútjait, megyek az Uram elé!

2.Vágok a réten, a völgyön át, hágok a szirtre fel,
Láthatok útközben sok csodát, vágyom az Uramhoz el.

3.Kezemben vándorbot és virág, lábamon út pora,
Zsákomban kalács, a Bibliám, ajkamon hála dala.

4.Megyek a tűző nap alatt, megyek, ha borús az éj,
A földet fedheti zúzmara, megyek, a fütyül a szél.

5.Látom a kitárt menny kapuját, terített asztalát,
A nekem szabott fehér ruhát, látom az Úr mosolyát.

A tábori zászló gyönyörű lett

Az ifihét végén csatlakoztak a körzet gyülekezetei a táborozókhoz. Közös ima- és dicsőítőalkalmak, igehirdetések, túrák, kézművesek építettek bennünket. (Imádkozó feleség-szolgálat jegyzete)

Nagyon jól éreztük magunkat, Isten velünk volt, tanított, élményekkel gazdagított, megőrzött. Hála érte neki mindenért!

Gyülekezeti tábor-előzetes

Az idei táborhelyszín Bogácson lesz. Augusztus 15-20-ig szeretnénk körzetileg félrevonulni, elcsendesedni. A tábori idő első felét az ifjaknak szenteljük, a Hegyi Beszédet járva körbe, majd a szombati napon egyesülve a gyülekezet többi tagjával, az imádkozás témájában merülünk el és ültetjük át a gyakorlatba. Ezek a táborok a lelki megújulást, ismeret gazdagodását és a kapcsolatok megerősödését szolgálják. Bátorítunk minden körzethez tartozót, ne halassza el ezt a lehetőséget!

Gyülekezeti alkalmaink éppen emiatt módosulnak!
Augusztus 17-én és 19-én nem tartunk alkalmat a helyi imaházban!